1942-2002
Dr. Bonifert Domonkos főiskolai tanár 2002. február 12-én, a kora hajnali órákban elhunyt. Előtte este még - mint mindig - gondosan készült másnapi óráira. Egészségi állapota hosszabb idő óta már nem volt zavartalan, amiről közvetlen környezetén kívül, s főként hallgatói, tanítványai mit sem észleltek. Lelki nagyságára jellemzők a költő sorai:
Örök készenlétben,
Örökkön szembenézve,
S nem hajlani mégsem
A kétségbeesésre.
Példaszerű humanizmusa, derűje, barátságos tekintete és hangvétele mindnyájunk tiszteletét, szereteté kiváltotta, sőt még azokét is, akik csak éppen néhány szót váltottak Vele valaha is. Széleskörű műveltsége, mélységes empátia-képessége, megnyerő modora, tartalmas gondolatai, ízesen megfogalmazott mondatai figyelemre méltóak, megragadóak voltak mind munkatársai, mind tanítványai részéről. Tanáregyénisége egyedi és példamutató, karizmatikus személyiség.
Szülőfaluja Dunabogdány. Középiskolai tanulmányait Szentendrén a ferences gimnáziumban végezte. Általános iskolai tanári diplomáját (matematika-fizika-ének szakon) a Szegedi Tanárképző Főiskolán 1964-ben, majd matematika szakos középiskolai tanári oklevelét - mint dunapataji tanár -, Debrecenben 1968-ban szerezte meg.
1970-ben - mint kiemelkedő volt tanítvány - meghívást kapott a Szegedi Tanárképző Főiskola Matematika Tanszékére, ahol az utolsó években már főiskolai tanári kinevezéssel munkálkodott. Főiskolai évei alatt egyetemi doktori, majd 1997-ben PhD tudományos fokozatot szerzett Debrecenben. Kutatási területe a matematika oktatásának módszertana volt, amelyet mély matematikai, pedagógiai, didaktikai, pszichológiai ismeretei, valamint korábbi iskolai tanítási tapasztalatai alapján egyedülálló szinten oktatott és művelt.
Megjelent publikációi közül kiemelkedők:
A főiskolai, valamint egyetemi oktatásban is kiemelkedő teljesítményt nyújtott. Felejthetetlenek tanári továbbképző előadásai nemcsak a környező megyékben, hanem a Bolyai Társulat által szervezett Rátz László Vándorgyűléseken is, ahol mindig nagy létszámú hallgatóságot vonzott. Az írástudók felelősségének érzése szinte gátolta abban, hogy gazdag, bőséges ismereteit, tudását a közvetlen hangvételű előadásain túl, írásban is megjelentesse.
Számos megbízatást (bizottságok, Bolyai Társulat, Polygon) gondosan teljesített. Kitüntetésekben is részesült.
Érzékeny, mély lelkivilág jellemezte. Úgy érezte, hogy a dunabogdányi szülői ház cseresznyefájának illatát, a Duna mellett töltött gyermekkori emlékeit a folyam Dunapatajra még eljuttatta, de a Tisza hullámai ezeket Számára ide már nem tudták elhozni.
Halála évében szeptember 12-én lett volna 60 éves. Munkásságának teljében hagyott itt bennünket. Családján kívül hiányzik munkatársainak, hallgatóinak egyaránt.
Nagy tanáregyénisége, példája sok ezer volt tanítványának emlékében kitörölhetetlenül továbbra is élni fog.
Volt tanára és munkatársa,
Szendrei János